Jelentem, ma a DJ Ani formáció jelen volt a BringaExpon! A fő cél azon kerékpárok felderítése, mely szóba jöhet habtestem alá a túrára, meg úgy egyébként is a régi helyett. Bővült is a lista egy-két vasparipával, most már lassan ideje lenne dönteni és beszerezni, hogy rendesen hozzászokjak (nem mintha túra közben nem lenne elég idő rá:) ), hogy a rá való apróságokat elkezdhessem felrakni, meg úgy egyébként is:) A listán szerepel a januári budapesti szemléről 2, a pécsi szemlémről 3 és a mai  szemléről szintén 2 bringa. Sajnos a kívánt minőség és az árkategória halmazai nem sokszor érnek össze, de ez van. Legalább nem zavar a bőség.

Amiért belépőt vásároltunk az expora: meglátogattuk (majdnem) az összes bringás standot, töltöttünk ki kupont, hátha meg is nyerjük nekem a túráravalót:), vettünk részt egyensúly-teszten (J magasan, én simán az átlág felett), egy Volvo láttán dalra fakadtunk, majd néztünk yachtokat, lakóbuszokat (mennyiért nem fogjuk őket megvenni), továbbá meg szerettük volna tudni, mennyit nem fizetünk azért, hogy utazási iroda vigyen minket Londonba. Ez utóbbit nem tudtuk meg, mert nem volt türelmünk keresgélni a kavalkádban, az időnk  pedig szűkös volt.

Miután találkoztunk J első egyenes ági felmenőjével, hárman elindultunk a messzi, hideg észak felé. Egészen Szentendréig jutottunk, ott egy fagyi jóvoltából megtapasztalhattuk észak hidegét, így fogtuk és visszafordultunk (vagy mert melletünk sétált el Tarlós István és kedves neje?:P). Ami viszont hazafelé történt, az azóta sem fér egyikünk fejébe sem. Éppen a Duna mentén haladtuk egy kerékpárúton, a  folyó szintje felett 2-3 méterrel. Egy kis történésként az egyhangú haladásban egy kis lejtő, egy csónaklejáró (utunkra merőlegesen) és egy ugyanakkora emelkedő gazdagította a terepet. Szorosan J mögött mentem, mire egyszercsak hirtelen félrfordította a kormányt, pont az emelkedő elején, ergo kicsit nagyobb sebességnél. Eredmény: az első kerék annyira elfordult, hogy a bringa többi részét egyszerűen átküldte maga fölött. Magyarul: János repült egy kicsikét, majd landolt rendesen, ahogy kell, alig észrevehető sérülésekkel, az is a nadrágján. Nem úgy az országutija. Az első kerék szemből egy C betű alakját vette fel, igazából azt mondhattuk volna ránézésre, hogy nagyot karambolozott. És most jön az egészből a legbizarrabb, -viccesebb, -meglepőbb, -mulatságosabb, -oda nem illőbb, legkevésbé várt fordulat! Amit kikerült az nem volt más, mint egy átlátszó tasak benne egy kürtőskalács végével. Az egész, ahogy János fekszik az úton, mögötte az eldeformálódott kerekű bicikli, amögött az egész katasztrófa kiváltója: egy darab kürtőskalács, úgy festett, mint a Gyalog galoppból a bizonyos nyúl és áldozatai. A kereket a centírozás korszerű módján(nyers erő) és eszközeivel (aszfalt, betonfal) megoldottuk, mehettünk tovább, bár J Ani első kereke által az eset után kígyó nyomot is magunk mögött hagytunk.

Az egész nap nekem egy szűk 80 km volt, le is fárasztott rendesen mindannyiunkat ez a kis kiruccanás, amely útvonal egyébként a BudLon első szakasza lesz, dehát a kihagyás után is el kell kezdeni egyszer. Amúgy úgy vagyok vele, hogy ha éppenséggel nem az édes otthon a végcél és a nap folyamán egy irányba megyünk, élvezetesebb a kihívás.

 Kívánjunk mindannyian nagyon boldog, tekerésekben, túrázásban, fűben, fában, esőben gazdag nagyon boldog új életévet azon tagunknak, aki hétköznapjait a messzi északon tölti! Még ha ezer kilométerekre is van tőlünk, ezúton virtuálisan is melegen keblünkre öleljük, továbbá fülét oly extrém feszültségnek tesszük ki, hogy az egész a földig lelógjon, vagy talán még tovább is.

Kedves Szandi, az intergalaktikus internet és persze a mindenekfeletti LionPower nevében, nagyon sok boldogot 

 Dani egy sörözés alatt említette hogy eszébe jutott egy tetoválást kéne csináltatni Londonba a túra emlékére s kérdezte benne lennék Őszintén mondom megdöbbentem hogy ez Dani fejéből ötlött ki és persze egyből igent mondtam rá, mely "fogadalmunkat" egy kézfogással meg is pecsételtük. Jani már nem fogadta a hírt ilyen kitörő örömmel, de még nagyobb meglepetésemre azt mondta "meglátjuk" (vagy valami ilyesmit) a lényeg hogy ő sem zárkózott el teljesen.

 Szandi és Anita szerintem még nem tudnak a  dologról, de persze ez nem egy kötelező hozománya a túrának s ha nem szeretnétek teljesen érthető.

Na de a lényeg, arra gondoltam, hogy meglehetne hirdetni egyfajta pályázatot a tetoválás mintájára. tehát bárki beküldhetné rajzát  s a végén közösen kiválasztjuk a szerintünk legszebbet. A mintákat feltöltenénk ide az oldalra, így akár még szavazást is indíthatnánk a legjobb alkotásra, ami ránk lesz varrva a túra végén.

Röviden a tetoválás paramétereiről: Nagyon felszínesen beszéltünk még erről de a lényeg hogy legyen benne az olimpia öt karikája, illetve a 2012 es szám valamint az egészbe valahogy beleszerkesztve egy bicikli. 

Ez a tetoválás ha megvalósul egy életre szól, így mindenki írja meg véleményét, illetve a mintáról ha van más elképzelésetek írjátok meg.

 Eljött a február, már csak 5 hónap, és nem csak a táj változott meg, hanem az oldalunk is. A blogposztok szaporodásával kényelmesebbé vált a közöttük való navigáció, ugyanez a helyzet a túraleírásnál is, amely lényeges tartalmi újításokkal bővült. Szintén elkészült az angol fordítás nagyrésze. Könnyebbé vált a blogposztokhoz való kommentfűzés is, legyen ez egy plusz bátorító körülmény minden kommentelni vágyónak vágyai kiélésére 

Elkezdtük továbbá a támogatók aktív gyűjtését. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Magyar Kerékpárosklubnak a felajánlott segítséget! Rajtuk keresztül, valamint utánozhatatlanul fenomenális saját szponzorgyűjtő akciónkkal próbálunk a jövőben támogatókat szerezni, sok dolgot kellene ugyanis még finanszírozni a bringától az alkatrészeken át a ruházatig. Ezúton is közhírré tétetik, hogy támogatókat keresünk! Aki úgy érzi, hogy akár magánemberként, akár egy kisebb-nagyobb vállalkozás ilyen ügyekben felelős személyeként be tud segíteni, ne habozzon, lépjen velünk kapcsolatba! Cserébe olyan fantasztikus ajánlatunk van, hogy le sem merem ide írni. Még a végén...

Ma megszereltem Piroska - aka az oldszkúl Specialed HardRock biciklim – váltóit, így mostanra majdnem tökéletesen szalad a lánc épp azon a fogaskereren, ahol én szeretném. Majdnem egy éve cseréltem hajtóművet és hátsó váltót, ősszel pedig láncot. Lánc- és váltócserére a megviselt állapot miatt volt szükség, a hajtóműcserének külön története is van, amire a tavalyi túrás képeim alatti sztoriból lehet következtetni https://picasaweb.google.com/112201003461518864033/ScotlandBikeTrip
Bírnám ha külön hajtókart is lehetne kapni.

A fogaskeréksort eléggé megviseli a szinte mindennapos esős idő, berozsdásodott kerekei tavasszal több órás kényeztető brigéciolos áztatásban fognak részesülni. Ő Piroska egyik legősibb darabja. 

Az őszi lánccsere óta két sebességet használok, mert nem sikerült összehangolnunk a vadonatúj láncot a többi alkatrésszel. Ma nekiestem egyedül, szépen megtisztítottam az egészet a váltógörgőkkel együtt, egy kicsit állítottam a hátsó váltó végálláscsavarjain és szuperul működik a rendszer. Ennek azért is örülök nagyon, mert az eddigi bringaszerelési tapasztalataim alapján a váltók beállítása bizonyult a legtöbb türelmet és trükköt igénylő feladatnak. Szerencsére rengeteg oktatóoldalt lehet találni a neten ezzel kapcsolatban.

 Nálam a bevált pontok, amikre jó emlékezni hátsó váltó beállításánál: 

H, L végálláscsavarok:

• High – legkisebb fogaskerék beállításhoz = legnagyobb sebesség, High Speed
• Low – legnagyobb fogaskerék beállításhoz = legkisebb sebesség; Low Speed
• Le akar esni a lánc? (H – a váz felé, L – a küllők közé) Akkor szorítani kell rajta.
• A lánc és a sebességnek megfelelő fogaskerék legyen egy síkon, ezt leellenőrizni minden egyes sebességnél. (Piroskán 3X7, akkor 3: 7-5, 2: 6/5-3, 1: 3-1)

Persze még ott a láncfeszítőcsavar, meg a bowden finomállítói és az első átdobó beállítása az első lánckerekekhez. Türelemjáték ezekkel összebarátkozni 

Azt hiszem egy-két technikai dolgot érdemes lesz fejbe- és blogbagyűjteni, hogy a túra közben esetlegesen felmerülő váratlan események azért érhessenek bennünket meglepetésként, mert a gyakorlat teszi igazi örömmé ezeket a trükköket.

Ma, mivel esett, az országútimon pedig nincs sárhányó, elővettem azt a bringát, amivel majd - kisebb felújítás után - szeretnék eljutni Londonba, és kicsit megijedtem.. Iszonyatos ormótlan, nehézkes és lassú a KTM-hez képest, amin az extra lapos gumik még dobtak is. Ideális nyomásra fújás után (amit egy nemrég vásárolt pumpával terveztem megoldani a út szélén, de végül egy benzinkútnál kötöttem ki, a pumpa meg megy dekorációnak - széljegyzet: NE ilyen pumpát vigyél túrára ) javult ugyan kicsit a helyzet, de már alig várom a száraz napokat, hogy visszaülhessek az outira.

Na és el is érkeztünk a nap kérdéséhez, nem-e kellene esetleg (mellesleg eszperente nyelven kerekedve) eme szerkezettel keverednem el egy helyre, mely kenyerem felett rendelkez. Szóval felmerült a kérdés, hogy ezzel kéne járnom dolgozni meg mindenhova máshova is, hozzászokni és főleg hozzáerősödni. Na mindegy, majd jövő héten kezdem 

Sziasztok!

Már régóta eljött az ideje hogy csapatnevet is válasszunk, s arra gondoltam hogy  ha a túráinkat a Lionpower életérzés ugyis áthatja, miért ne lenne a csapatnevünk Lionpower? Véleményeket kérek!

Hm, ez még névnek, vagy minek is elmenne kis finomítással!

Sok szeretettel üdvözlöm a nagyérdemű kiváncsiskodókat, hogy a kedvenc túlakcentusozott német megszólításomat idézzem: Liebe Damen und Herren, sehr geehrtes Publikum! Most nagyon örülök magamnak, még életemben nem csináltam ilyet, amit most, de itt az ideje, gondolok itt az ilyen írogatásra. Ha már van rá lehetőség, kihasználom. Nem szeretnék olyan körmönfont körmondatokkal élni, mint magát kockának jellemző hajtótársam (az nem túl gördülékeny), de lehet, hogy néha sikerülni fog.

Ami magát a fő tevékenységet, a drótszamaragolást illeti, beavatottnak tartom magam, ez gondolom nem kétséges. Viszont jelenleg egy nyeregcső az, amivel rendelkezem a túrához, ez igen kevés, de én már nyeregben érzem magam. Kb 2 hét és a dídzsék vizitet tartanak olyan helyeken, ahol ki lehet egészíteni az eddig meglévő eszközömet úgy, hogy azután remélhetőleg gyorsabb helyváltoztatásra leszek képes általa.

Ez a poszt végtelen okból született. De egyet sem árulok el közülük.

Ez a poszt két okból születik. Az egyik, hogy legyen min kipróbálni a blogmotort, a másik, hogy elkezdődjön a blog írása. Kellett valami kiinduló pont, amolyan Unix epoch, emitől elkezdődik az időszámításunk. Ha pszichológus lennék, most azt mondanám, kell egy biztos pont, informatikusként viszont ezt nem mondhatom, mert még közel sem biztos, hogy tökéletesen működik a blogmotor. Még abban sem vagyok biztos, hogy ez a bejegyzés nem veszik el még mielőtt felkerülne a netre. Mindenesetre bizakodó vagyok. As always.

Ja, és a cím. Nem kell megijedni, nem csatlakozik hozzánk egy kínai, sőt koreai sem, csupán csak egy neves magyar zenekar egyik híres dalának közismert sorát írtam át a magam gyerekes, kiforratlan és fantáziátlan módján. Szar lett, ez van. Az igazság az, hogy rohadtul nem jutott eszembe semmi címnek, ahogy ez általában lenni szokott. Tulajdonképpen már azt sem tudom mi a fenének fejlesztettem le a címadást, ezzel fogok szórakozni egész túra alatt. Fuuuuuuuuu.....

Azért azt az egyet meg kell hagyni, hogy ez a megjelenítés még ronda. Sőt, még az ocsmány szó is kevés rá. Valami förtelmes görhedvény, talán még annál is rosszabb. Annyira mélyen a pokol legmélyebb bugyrai között, hogy arra az emberiség még nem is talált ki szót. Én is itt szórakozok azzal, hogy így szótlanul is kifejezzem, mennyire. Besenyő Pista bácsi jutott eszembe. Há' mi ez a szín?!? Há' noooooormááááális?!?!